Enceladus

Hogyan lett a Naptól 1,4 milliárd km-re lévő kis jéggömb a leglakhatóbb világgá a Földön túl





A Flamsteed House at the Royal Observatory alapvető felújítás miatt 2022. március 31-ig zárva tart, és egyes galériák nem lesznek elérhetőek. A történelmi Obszervatórium többi része nyitva marad, és a látogatók 50% kedvezményt kapnak a belépőből ebben az időszakban. A Planetáriumi bemutatók is a megszokott módon zajlanak majd.



Elhelyezkedés Királyi Obszervatórium

2017. április 24



13-ánth2017 áprilisában a NASA bejelentette, hogy a Szaturnusz körül keringő kis hold, az Enceladus szinte minden megfelelő körülményt adott az élet kialakulásához – magyarázza Affelia Wibisono Királyi Obszervatórium csillagásza, mit találtak.



A Greenwich-i Királyi Obszervatóriumban gyakran felteszik nekem a kérdést: Léteznek-e idegenek? A tudósok még nem találtak egyértelmű bizonyítékot létezésükre, de a legtöbb csillagász úgy véli, hogy valószínűleg létezik valamiféle földönkívüli élet valahol az Univerzumban, még akkor is, ha mikroszkopikus csíraszerű lényekről van szó. Mi a helyzet a Naprendszer többi részével? Lehetséges élet a másik hét bolygó valamelyikén vagy azok természetes műholdjain? 2017. április 13-án a NASA bejelentette, hogy a Szaturnusz körül keringő kis hold, az Enceladus szinte minden megfelelő körülményt biztosít az élet kialakulásához, így ez a leglakhatóbb világ ezeknek a túlvilági életformáknak a kozmikus környékünkön.



A NASA sajtóközleménye



23 év hónapokban

Egy óceáni hold

A folyékony víz elengedhetetlen az élethez. Szerencsére az Enceladusnak van belőle bőven. Valójában vastag jeges héja alatt sós víz föld alatti tengere található. A tudósok először 2005-ben gyanították, hogy az Enceladus rejtheti ezt az óceánt. A Cassini űrszonda 2004-ben érte el a Szaturnuszi rendszert, miután hét évig utazott az űrben.

Friss hírek a Cassini küldetéséről



Fúvókákat látott kijönni Enceladusból, és 2007-re a kutatók rájöttek, hogy ezek a fúvókák majdnem mindegyike a Hold déli sarkán lévő négy hatalmas V alakú repedésen, úgynevezett tigriscsíkon található gejzírekből jött ki. Ezek a repedések vagy repedések szétnyílnak és bezáródnak, miközben a Szaturnusz összeszorítja és rántja az Enceladust, felmelegítve a belsejét, miközben a Hold elliptikus pályát kering a gyűrűs bolygó körül. A felszín alatti nyomás növekszik, és 800 mérföld/óra (1300 km/óra) sebességgel meleg, sós vizet kényszerít át a repedéseken! A Cassininek többször is sikerült átrepülnie ezeken a csóvákon! A nehezebb anyag visszaesik, felmelegítve a talaj egy kis foltját. A könnyebb anyagok felkerülnek a Hold fölé, a legkönnyebb anyagok pedig kiszabadulnak az Enceladus gravitációs vonzásából, és létrehozzák a Szaturnusz E-gyűrűjét.



Ismerje meg a Szaturnusz E-gyűrűjét

Ez az egyetlen módja annak, hogy ez megtörténhessen, ha lenne egy felszín alatti folyékony víztározó. Ezekről a tollakról később bővebben.



Enceladus



Tigris csíkok

A globális földalatti óceán végleges bizonyítéka 2015-ben jelent meg, amikor a csillagászok észrevették, hogy az Enceladus inog (más néven libráció), miközben a Szaturnusz körül kering. A nagyon kicsi ingadozás azt jelenti, hogy a hold végig teljesen szilárd; a nagy hullámzás azt jelenti, hogy a kérget a sziklás magtól egy folyadékréteg választja el. Ezt magad is láthatod – forgass meg egy kemény tojást és egy nyers tojást, és rájössz, hogy a folyós belsővel rendelkező nyers tojás sokkal jobban inog, miközben forog. Az Enceladus hatalmas tizedfokkal librál. Ez elég volt annak bizonyítására, hogy az Enceladus jeges kérge alatt valóban létezik egy globális tenger!



Enceladus belső szerkezete



Kémia egy életre

A tollak összetételére vonatkozó további vizsgálatok megerősítették, hogy vízgőzből, szén-dioxidból, metánból és ammóniából állnak. Ez azt jelenti, hogy jelenleg a foszfor és a kén az egyetlen elem, amely hiányzik Enceladus tengeréből, hogy rendelkezzen az általunk ismert élethez szükséges összes összetevővel. A tudósok azonban biztosak abban, hogy jelen lehetnek az Enceladus sziklás magjában.

Hidrotermikus tevékenység és büfé az élőlényeknek?

Az Enceladus gejzírjei által kibocsátott metán mennyisége magasabb volt, mint amire bárki számított. Ez vezetett ahhoz az ötlethez, hogy az Enceladusnak is lehetnek hidrotermikus szellőzői a tengerfenéken, mivel a Föld tengerfenékén lévő hasonló szellőzőkről ismert, hogy sok metánt bocsátanak ki. A Hold tengeréből származó víz beszivároghat a tengerfenékbe, ahol a mag felmelegíti, és reakcióba lép a kőzetekben található ásványokkal. Az Enceladus esetében az ásványok szilícium-dioxid. A kvarchomokban szilícium-dioxid található. A forró víz és az oldott anyag keveréke ezeken a szellőzőnyílásokon keresztül visszaszivároghat az óceánba. Ahogy az ásványokat szállító víz lehűl, az oldott szilícium-dioxid kicsapódik, kis szemcséket képezve, amelyeket aztán az Enceladus gejzírei kilöknek a felszínből. A Cassini 2009-ben fedezte fel ezeket az apró szilícium-dioxid szemcséket a Szaturnusz E-gyűrűjében.

Enceladus

van-e gyűrűrendszere az uránusznak

Hidrotermikus szellőzőnyílások

A Cassini merész utolsó Enceladus melletti elrepülése során 2015 októberében molekuláris hidrogént (két hidrogénatom egymáshoz kapcsolódóan) fedeztek fel a csóvokban. A legjobb magyarázat arra, hogy honnan származik ez a molekuláris hidrogén – ezek a hidrotermális szellőzőnyílások. A Földön a hidrotermikus szellőzőnyílások körül élő mikrobák hidrogént használnak energiaforrásként – kémiai reakciót alkalmaznak a hidrogén és a szén-dioxid egyesítése során metán előállítására.

Tudjon meg többet erről a kémiai reakcióról

A tudósok úgy vélik, hogy a földi élet a tenger alatt, egy hidrotermális szellőzőnyílás körül indulhatott meg. Ami felveti a kérdést, van-e élet most Enceladus tengerében? Vagy ha nem most, kialakulhat-e ott az élet a jövőben? Úgy tűnik, elég hidrogén és szén-dioxid van odalent hozzá. Az enceladiai óceán azonban túl savasnak bizonyulhat az élethez.

Hidrotermikus szellőzőnyílások

Óriás csőférgek

Bárki, aki látta előadásaimat a Peter Harrison Planetáriumban, tisztában lehet vele, hogy a Szaturnusz műholdai a kedvenc csoportom a Naprendszerben, és hogy van egy szelíd pontom a Cassini küldetésben. Végül is egy évet töltöttem azzal, hogy a Cassini adatok felhasználásával megértsem a kapcsolatot a Titán (a Szaturnusz egy másik holdja) légköre és tavai között. Sajnos az üzemanyaga majdnem elfogy, és az ideje is majdnem lejárt. 2017 szeptemberében 20 évnyi szolgálat után beleütközik a Szaturnuszba, éppen akkor, amikor olyan kínzóan közel járunk ahhoz, hogy megtudjuk, mennyire lakható Enceladus. Másrészt, amikor a Cassinit 1997-ben felbocsátották, fogalmunk sem volt a csóvákról, így az űrhajó fedélzetén lévő műszereket nem arra tervezték, hogy megvizsgálják, vajon ez a hihetetlenül kicsi és jeges hold képes-e életet rejteni. Remélhetőleg hamarosan ismét ellátogatunk Enceladusba, hogy még több rejtélyt megfejtsünk, és építsünk a Cassini örökségére.