Hogyan változtatta meg a világot a helyi óra a londoni Greenwichben?
A Greenwichi Királyi Obszervatórium a greenwichi középidő (GMT) otthona. De mi is az a GMT, és miért olyan fontos?
A greenwichi középidő annak az időnek az éves átlaga (vagy „átlaga”), amikor a Nap a Greenwich Királyi Obszervatóriumban áthalad a főmeridiánon.
Az átlagos idő lényegében az óraidő, nem pedig a szoláris (csillagászati) idő.
A szoláris idő az év során változik, mivel változik a Nap által meghatározott meridiánvonal átlépése közötti időintervallum.
De minden órával mért nap azonos hosszúságú, megegyezik egy szoláris nap átlagos (átlagos) hosszával. Ez egy módja annak, hogy szabványosítsuk és rendszeresítsük az időt, hogy mindannyian pontosan tudjuk, mennyi az idő a mi (vagy bárki) tartózkodási helyünkön.
Ma a GMT-t egyik éjféltől a másikig számítják.
Tudjon meg többet a Prime Meridianról
A GMT a greenwichi középidő rövidítése, a greenwichi helyi óra. 1884-től 1972-ig a GMT volt a polgári idő nemzetközi szabványa. Bár mára felváltotta a koordinált világidő (UTC), a GMT még mindig a legális idő Nagy-Britanniában télen, amelyet a Met Office, a Royal Navy és a BBC World Service használ. A greenwichi középidő annak az időzónának a neve is, amelyet Afrika és Nyugat-Európa egyes országai, köztük Izland is használnak egész évben.
Csak az ingaóra feltalálásáig, az 1650-es években sikerült kidolgozni az átlagos (óra)idő és a szoláris idő közötti összefüggést.
John Flamsteed kidolgozta a képletet a szoláris idő középidővé való konvertálására, és az 1670-es évek elején közzétett egy konverziós táblázatot. Nem sokkal ezután kinevezték az első királyi csillagásznak, és beköltözött a greenwichi új Királyi Obszervatóriumba.
Itt szerelte fel a legjobb ingaórákat, és állította be őket a helyi idő szerint. Ez volt a greenwichi középidő, vagyis az az átlagos idő, amikor a Nap Greenwichnél átszelte a meridiánt. Eleinte azonban a greenwichi idő csak a csillagászok számára volt igazán fontos.
Az 1700-as években az ötödik csillagász, Royal Nevil Maskelyne szélesebb közönség elé tárta a greenwichi középidőt.
1767-ben Maskelyne bemutatta a tengerészeti almanachot a hosszúság meghatározására irányuló nagy 18. századi kutatás részeként.
Ezek a „holdtávolság” adatok táblázatai voltak, amelyek greenwichi megfigyeléseken alapultak, és a GMT-t használták időszabványként. Ezek az adatok lehetővé tették a navigátorok számára, hogy megtalálják helyzetüket a tengeren.
A GMT kulcsfontosságú volt a „hosszúsági probléma” másik nagyszerű megoldásában is, amelyet John Harrison híres időmérői képviseltek.
A brit tengerészek elkezdtek legalább egy kronométert GMT-re állítani. Ez azt jelentette, hogy ki tudták számítani hosszúságukat a greenwichi meridiánból (megállapodás szerint 0° hosszúság).
Ez a két megoldás hozzájárulna ahhoz, hogy egy évszázaddal később a GMT világméretű időszabvány legyen.
Ismerje meg a hosszúsági problémát
elsődleges meridián a világtérképen
A 19. század közepéig szinte minden város megtartotta a saját helyi idejét, amelyet a Nap határoz meg. Nem voltak nemzeti vagy nemzetközi egyezmények, amelyek meghatározták volna az idő mérésének módját.
Ez azt jelentette, hogy nem volt szabványos időzítés arra vonatkozóan, hogy a nap mikor kezdődik és végződik, vagy mennyi lehet egy óra. Például a greenwichi középidő mellett ott volt még a bristoli középidő (10 perccel elmaradva a GMT-től) és a cardiffi középidő (13 perccel elmaradva a GMT-től).
Az 1850-es és 1860-as években azonban a vasúti és kommunikációs hálózatok bővültek. Ez azt jelentette, hogy a nemzeti időszabvány szükségessége elengedhetetlenné vált.
A brit vasúttársaságok megkezdték hálózataikon egységes szabványidő bevezetését, amelynek célja, hogy menetrendjeik kevésbé zavaróak legyenek. Leginkább greenwichi középidőt használtak. A GMT-t végül Nagy-Britanniában a Railway Clearing House 1847 decemberében fogadta el. Hivatalosan „Railway Time” lett.
Az 1850-es évek közepére Nagy-Britanniában szinte az összes nyilvános órát a greenwichi középidőre állították, és végül 1880-ban ez lett a brit törvényes szabványidő.
1884-ben a greenwichi meridiánt a világ elsődleges meridiánjaként ajánlották.
Ennek két fő oka volt. Az első az volt, hogy az USA már Greenwich-et választotta saját nemzeti időzónarendszerének alapjául. A második az volt, hogy a 19. század végén a világ kereskedelmének 72%-a tengeri térképektől függött, amelyek Greenwich-et használták elsődleges meridiánként.
Az ajánlás azon az érvön alapult, hogy Greenwich 0º hosszúsági foknak való megnevezése a legtöbb ember számára előnyös lenne.
A GMT referenciapontjaként a greenwichi Prime Meridian a világidő középpontja és a globális időzónarendszer alapja lett.
Az Airy Transit Circle (teleszkóp) lett az a távcső, amely meghatározza a világ elsődleges meridiánját. Royal George Biddell Airy csillagász tervezte, és a greenwichi Királyi Obszervatóriumban található.
Javasolták, hogy a meridián vonal 0° hosszúságot jelezzen. Ezért ez lett az Egyetemes Nap kezdete is. A meridiánvonalat az Airy Transit Circle okulárban található szálkereszt jelöli.
Tudjon meg többet az Airy Transit Circle-ről
A Pásztorkapu órája a Királyi Csillagvizsgáló kapujában látható. Ez volt az első óra, amely a greenwichi középidőt mutatta közvetlenül a nyilvánosság számára. Ez egy „rabszolga” óra, amely a Shepherd mester órához kapcsolódik, amelyet 1852-ben helyeztek el a Királyi Obszervatóriumban.
Ettől kezdve 1893-ig a Shepherd mesteróra volt Nagy-Britannia időrendszerének szíve. Az idejét távíróvezetékek küldték Londonba, Edinburgh-ba, Glasgow-ba, Dublinba, Belfastba és sok más városba. 1866-ra az új transzatlanti tengeralattjáró kábelen keresztül időjeleket küldtek az órából a massachusettsi Cambridge-i Harvard Egyetemre is.
A pontos idő eloszlását tekintve a mindennapi életben az egyik legfontosabb óra, amelyet valaha készítettek.
Az első dolog, amit észrevesz az órával kapcsolatban, hogy 24 óra van a számlapján, nem pedig a szokásos 12. Ez azt jelenti, hogy déli 12-kor az óramutató egyenesen lefelé mutat, nem pedig felfelé.
Az óra eredetileg csillagászati időt jelzett, amelyben minden nap 24 órájának számlálása délben kezdődik. Az órát a 20. században átállították, hogy a greenwichi középidőt jelezze, amelyben minden nap 24 órájának számlálása éjfélkor kezdődik. Továbbra is a greenwichi középidőt mutatja, és nincs a brit nyári időhöz igazítva.